A Grál nyomában 2.

Néhány gondolat az Arthur-legendák  valós történeti vonatkozásairól, majd folytatjuk Arthur király, az Exclibur, Camelot legendáinak kibontakozásával

A hivatalos történetírás szerint a mai napig vitatható, hogy valóban létezett-e legalább egy olyan személy, aki köré az Arthur-legendák rendeződnek. A kevés számú és vitatható hitelességű korabeli írásbeli forrás mellett a régészeti leletek sem erősítik meg minden kétséget kizáróan a történeteket. Lehetséges, hogy Arthur alakjában valójában egy elfeledett kelta isten emléke őrződött meg, és élt tovább historikus keretek közé helyezve.

Más kutatások megközelítése szerint az arthuri világ eredőit tágabb körben szükséges keresni. Howard Reid antropológus szerint a legenda akkoriban keletkezett, amikor a II. században sztyeppék felől betörő szarmata törzsek ellen a rómaiak megépítették a szigeten a Hadrianus-falat. Reid leírja, hogy a szarmaták egyik legnagyobb becsben tartott tárgya egy mágikus kard volt – amely motívum könnyen összefüggésbe állítható az Arthur-mondák egyik legfontosabb „szereplőjével”, az Excaliburral, melynek révén Arthur hatalomhoz jutott.

A Római Birodalomba betörő szarmatákat a császárok egy idő után zsoldosként is szolgálatukba fogadták, így kerültek Britannia provinciába.

Makkay János régész szerint Marcus Aurelius császár Kr. u. 175-ben több ezer páncélos lovast telepített Britanniába a mai magyar Alföld területén legyőzött alán-szarmata seregből. Ezek a sárkányfejes zászlók alatt portyázó lovasok a szkíta eredetű pártus harcmodort alkalmazták, kitűnő íjászok voltak. Lehetséges, hogy a legendás Arthur apjának, Pendragonnak az őse ezek között az áttelepített, iráni nyelvű és kultúrájú lovagok között keresendő. Maga a Pendragon szó sárkányfejet jelent.

Az Arthur-modakörnek nincs kanonizált, „eredetinek” tartott változata. A közkeletű felfogás szerint a Geoffrey of Monmouth által lejegyzett történet a legrégebbi, így az tekinthető az összes többi verzió alapjának, egyfajta gyűjtőpontjának. A legenda – ahogy talán maga Arthur is – örökké él, formálódik, és azt az arcát mutatja, amire éppen a befogadó közönségnek-közösségnek a legnagyobb szüksége van.

A mondabeli Arthur édesanyja Igraine, Cornwall hercegének felesége, akit szerelme, Uther Pendragon úgy tudott elcsábítani, hogy a varázsló Merlin segítségével felöltötte a királynő férjének alakját. Ebben az együttlétben fogant Arthur, aki kisgyermekként Merlinhez, illetve az általa kijelölt Sir Ectorhoz került, aki hű nevelője lett.

Arthur 16 éves, éppen felserdült ifjú, amikor Uther halálával Britannia trónja megüresedik.

A vezető nélkül maradt, széthúzó erők és érdekellentétek, belső viszályok miatt sínylődő szigeten széles körben elterjedt jóslat szerint az lesz a király, aki a márványkőbe szúrt varázskardot ki tudja szabadítani. A próbát egyedül Arthur volt képes teljesíteni, így ő került trónra. Merlin csak a próba teljesítése után fedte fel előtte származásának titkát.

Szintén jóslatok vetítették előre azt is, hogy Arthurból lesz a földön valaha élt legkiválóbb harcos és legnagyobb király, és tovább fog élni, mint azt bárki valaha is gondolná.

Arthur győztes csaták sorozata után egyesítette földjén az egymással küzdő törzseket, felülkerekedett a belviszályokon és külső fenyegetéseken. Britannián túl az uralma alatt állt Írország és az Orkney-szigetek is.

Arthur jótékony országlása nyugalmat teremtett, és a felvirágzás idejét hozta el Britannia számára.

Az arthuri birodalom központja Camelot, amelyet az elbeszélések sík vidéken elterülő, folyó és erdő övezte, székesegyházzal rendelkező településként említenek, amely fölé egy hatalmas és lenyűgöző vár emelkedik. A kastélyt többnyire későközépkori stílusban, gótikus tornyokkal, csipkés mellvédű bástyákkal, hullórácsos kapukkal és felvonóhidakkal ábrázolják – ez megfelel a középkori lovagregények „jelenének”, amelyek Arthurt valójában a lovagi eszmények mintaképévé tették.

Camelot a rend, a kifinomult kultúra, az egyenrangúság, illetve a belőle fakadó béke és egység tiszta szigete. A lovagi kalandok innen indulnak és itt érnek véget. „Sehol sincs és mindenütt van: a káoszból letisztuló rendet, az anarchiát fölváltó eszményi államot, a barbárságon győzedelmeskedő civilizációt jelképezi.”(forrás)

Az udvar „rendezőelvét” jeleníti meg a fizikai síkon a Kerekasztal is, amely körül Arthur és lovagjai összegyűlnek.

A Kerekasztalt a breton Wace Roman de Brut című verses elbeszélése említi először 1155-ben. Eszerint Arthur király készíttetett egy kerek asztalt, hogy az udvarban megjelenő főurak valamennyien azonos rangúnak érezhessék magukat.

Más történetek szerint az asztalt – amely Guinevere hozományaként került az udvarba – Merlin készíttette kerekre, leképezve általa a teljes világot. Ezt a teljességet idézik meg a lovagok azáltal is, hogy valamennyien itt mesélik el kalandjaikat. Az a motívum, miszerint az asztal alakjának köszönhetően senki nem kerülhetett az asztalfőre vagy a végére, ezáltal teljes egyenlőség uralkodott körülötte, ebben a verzióban is kiemelt jelentőségű.

Merlin – mesterként – a „klasszikus” lovagi eszményekre tanítja a lovagokat, intve őket, hogy kerüljék a gyilkolást, a kegyetlenséget, a gonoszságot, a hazaárulást és a becstelenséget, legyenek viszont tiszta erkölcsűek, irgalmasak avval, aki kegyelmet kér – és legfőképp viseltessenek tisztelettel és védelmezően a nőkkel, a gyengébbekkel. Ezek a közös eszmények, a jobbá válni akarás az az erő, ami szövetségbe fűzi, testvériségbe emeli a kerekasztal lovagjait.

Tizenkét évnyi békés uralkodás után Arthur lovagjaival Norvégia, Dánia és Gallia meghódítására indul. A hadjárat idejére Arthur az unokaöccsére, Mordredre bízza az uralkodói feladatok ellátását. Galliában csatázva értesült arról, hogy Mordred asszonyává tette Guinevere királynét, és magát nevezte ki uralkodónak, így hazatért Britanniába, hogy visszaszerezze hatalmát. Arthur és Mordred utolsó nagy csatájára Camlann-nél került sor, ahol mindketten halálos sebet szereztek.

A Britannia királyai-ban leírtak szerint a súlyosan sérült Arthurral kísérői Avalon szigetére hajóztak, hogy ott gyógyulhasson meg, de többé nem látta őt senki sem.

A király halálát, temetését ugyanúgy legendák övezik, mint születését és országlásának történetét. Ezek szerint Arthur elhunyt, és eltemették Avalon legendás szigetén – majd hamarosan feleségét is mellé helyezték a sírba. Más elbeszélések szerint azonban Arthur felépült, él, s majd egy napon visszatér, hogy újra megteremtse a béke birodalmát. Glastonburyben felállított sírja csak jelkép, emlékeztető, a remény fenntartója.

 

Forrásként használt oldalak:
http://en.wikipedia.org/wiki/King_Arthur
http://www.netstudio.hu/arthur/15szotar.htm

http://www.erdekessegek.hu/index9_14.htm
http://www.magtudin.org/gral.htm

 

 

Érdekesnek találod a cikket?

Ha augusztus 1-je után is szeretnél velünk maradni és megismerni a Grál történetének folytatását, illetve más örömre hangoló írásokat, kérd az ÉletElixír hírlevelet itt:

ÉletElixír életminőség javító, örömfókuszú-pozitív szemléletfejlesztő hírlevél>>>

 

Share This:

About Varga Beatrix

*örömmentor *transzgenerációs epigenetikus kineziológus tanácsadó *magzati stresszoldás specialista *Colorado Recoding Mester Tanár (+36) 20-345-8949 vargabeatrix3@gmail.com