Sors(át)alakító női minták, mint erőforrásaink

Halottak napja kapcsán születik ez az írás. Úgy érzem, hogy fontos elmondanom – mindannyiunkért, nőkért. Mindenkinek, minden családnak megvan a magunk története a halálról, szeretett halottairól, a búcsú fájdalmáról, ami nem összemérhető és nem összehasonlítható. Ugyanakkor minden egyes történetnek van tanulsága is, ami által a veszteség erőforrássá, előre mutató tapasztalássá nemesülhet.
Ezért mesélek.

Az én életemben elsőként egy olyan haláleset vált meghatározóvá, ahol nem személyesen tapasztaltam meg a veszteséget.

kép forrása: pixabay.com

kép forrása: pixabay.com

Anyukám alig múlt 11 éves, amikor az édesanyja három év betegeskedés, egyre több kórházban töltött idő után meghalt. A rák először méhét, petefészkét érintette, majd áttétekkel az egész szervezetét.
Akkoriban senkiben fel sem merült a kérdés, hogy egy ekkora gyereket hogyan lehetne megtámogatni, segíteni ebben a helyzetben – valószínűleg az sem, hogy egyáltalán szüksége lenne valamilyen segítségre…

Én egészen kislány koromig visszamenően úgy emlékszem, hogy volt ebben valami titokzatos, hogy “az anyukámnak meghalt az anyukája, tehát nekem két anyai nagymamám van…” Hiszen azért az élet ajándékokat is ad bőven, és a nagypapám második felesége a mi életünkben valódi, szeretetteli, süteményekből kifogyhatatlan nagymamaként van jelen. <3
Közben mégis, mindig ott volt az árny, a hiány, akire tudtam, hogy mindenki emlékszik, akihez jártunk a temetőbe, de mégsem mertem róla kérdezni, nem tudtam, hogy szabad-e, hogy nem okoz-e fájdalmat, ha tudni akarom, ki volt ő, milyen volt ő?

Anyukám elmondásából leginkább az derül ki, hogy ő maga tizenévesen erőt merített abból , hogy ez a félárvaság különlegessé tette. Más volt, mint a többiek, más élete, más sorsa volt, s ha ez nem is könnyű, de legalább nem is hétköznapi.
Azt hiszem, hosszú távra is nagy erőt és túlélőképességet adott ez neki, ami sokmindenen átsegítette élete során, de mivel a közepén egy feltölthetetlen hiány van, más dolgokat pedig nehézzé tett. Az elengedéseket például – legfőképpen minket, felnőtt gyerekeit érintően.

Számos önismereti foglalkozáson, kineziológiai oldáson, családállításon, meditáción vagyok túl, és sokmindent látok már abból, hogy mi volt a nagymamám betegségének hátterében – női energiák blokkja, az női minőségek közül a Leány és a Szerető erejében való sérülés, a szeretethiány, ami miatt “természetszerű”, hogy az Anya minőségét, életszakaszát már végképp tudta megélni a fizikaiban.
Újabb és újabb szinteken folyamatosan dolgozom azon, hogy ezeket az elakadásokat átfordítsam, a félelemből nyitottságot, a keserűségből felszabadultságot, a magányból bizalmat teremtve. Ennek egyik fontos eleme a NEF gyakorlása, ami segít energiarendszerem tisztán és önazonos állapotban tartásában avval, hogy – főleg a méh- és petefészek tisztító elemekkel – oldja az előttem járó nők negatív sorsmintáit, lehetővé téve, hogy azt ne kelljen ismételnem a fizikaiban.

Ilyen és ehhez hasonló minták mindannyiunk életében vannak – akkor is, ha szerencsére nem feltétlenül generálnak halálos betegségeket -, érdemes hát őket tisztítani, hogy helyettük az lehessen az életünkben, amit nőként, önmagunkként élni kívánunk, magunk választunk.

Sokféle útja van ezeknek az oldásoknak. A mozgás, a testedben sejtszinten és az energetikai rendszeredben őrzött lenyomatoknak a tisztítása, rendezése  egy közülük, mint ilyen NEF formagyakorlata is segítség lehet számodra, amelyet a novemberben induló tanfolyamainkon sajátíthatsz el.

Ha úgy érzed, fontos lehet számodra ez a lehetőség, itt informálódhatsz és jelentkezhetsz >>>

Szeretettel,

bea 4 141117Varga Beatrix
+36 20 345 8949
orommel.elni@gmail.com

 

 

Share This:

About Varga Beatrix

*örömmentor *transzgenerációs epigenetikus kineziológus tanácsadó *magzati stresszoldás specialista *Colorado Recoding Mester Tanár (+36) 20-345-8949 vargabeatrix3@gmail.com